Az egyik legkorábban szedhető és ehető szupernövény tavasszal a csalán, ami nem csupán teaként alkalmazható, hanem élelmiszernövényként is.
Mint gyógynövény enyhe vízhajtó hatással rendelkezik, enyhíti a köszvényt, segít a vérnyomás csökkentésében és a szénanátha ellen is védő hatást figyeltek meg vele kapcsolatban. Nyersen gazdag C-vitamin-forrás. A népi gyógyászatban a hajnövesztéstől a vérzéscsillapításon át az aranyér és ekcéma gyógyításáig sokféle célra felhasználták. Még ha csodaszernek nem is tekinthetjük, frissítő, élénkítő, vitalizáló hatásait mindenképpen élvezhetjük.
A családunkban hagyomány, hogy tavasszal, amikor az első csalánhajtások megjelennek, levest készítünk belőle. A csalán legfelső zsenge leveleit gyűjtjük, amihez mindenképp érdemes vastag gumikesztyűt használni. Ha ennek ellenére mégis összecsípked a csalán, ne aggódj, hamar elmúlik, és gondolj arra, hogy csalánveréssel régen reumát gyógyítottak. 😉
Csalánleves
1 fej hagyma
1 kanál pirospaprika
2-3 marék alaposan megmosott, összeaprított zsenge csalánlevél
1 tömb füstölt tofu
1-2 kanál barna rizsliszt
só, bors
Az összevágott hagymát kis sóval párold meg. Hagyd enyhén odakapni a lábasban, majd egy kis vízzel keverd fel, így karamellizáld és puhítsd üvegesre. Egy kanál pirospaprikát keverj el benne, majd tedd rá a csalánlevelet, sózd és borsozd ízlés szerint. Öntsd fel vízzel és forrástól számítva 5-6 percig főzd. Barna rizslisztből vízzel készíts habarást, azzal sűrítsd be, végül összevágott tofut keverj bele. Ezzel már csak egyet kell rottyantani.
Tálaláskor tehetsz bele növényi joghurtot vagy napraforgótejfölt savanyításnak.
A napraforgótejfölhöz ezeket turmixold össze:
1 csésze natúr (sótlan, pirítatlan) napraforgómag
3/4 csésze víz
kevés citromlé vagy almaecet
só, bors, fokhagymapor
