Szerinted mi az az életmódszokás, amit egyszerűen képtelenség túltolni? Akiket erről megkérdeztem, sokféleképp válaszoltak erre. Szerinted túlzásba lehet vinni
- a vízivást?
- a zöldségevést?
- a mozgást?
- az önfegyelmet?
- a tudatosságot?
Ha végiggondolod ezeket a szempontokat, biztosan eszedbe jutnak történetek emberekről, akik betegre sportolták magukat, vagy éppen az egészség nevében kizárólag néhány – amúgy nagyon egészséges – élelmiszert ettek csak. Talán a saját bőrödön is tapasztaltad, hogy a magaddal való szigor hogyan csaphat át a kontroll teljes elengedésébe, a tudatosság pedig kényszerességbe.
Biztosan lehet mást is találni, ami korlátlanul alkalmazható, de én most egyetlen dolgot szeretnék a fókuszba helyezni:
Az egyensúly
Nem arra gondolok, hogy passzírozz bele mindent az életedbe / a tányérodba. Inkább arra, hogy ajándékozz egy kis figyelmességet magadnak arra, hogy az életed téged is szolgáljon, ne csak másokat, és a jóra való törekvésed ne felőröljön, hanem felemeljen. Az egyensúly az életedben nem egy vágyott cél, amit majd valamikor el fogsz érni. Sokkal inkább a tökéletesség elengedése. Amikor megengeded magadnak, hogy ne a papírformáért csináld a dolgokat. Hogy ne egy étrendi előírás kívánalmait akard mindenáron megtartani, hogy ne egy edzéstervnek akarj mindenáron megfelelni.
A következőkben olyan gondolatébresztőket szeretnék neked kínálni, amelyek segítenek az egyensúly megélésében, akár ebben a pillanatban is, amikor olvasod. Megtisztelsz vele, ha a blogposzt alatti kommentszekcióban hozzáírod még azokat a kérdéseket, gondolatokat, amelyek ezeken kívül számodra aktuálisak.
Egyensúly a tányéron
Jó dolog megkérdezned magadtól, hogy “Ma vajon mit nem ettem még meg a napi tucatból?”. De ugyanilyen jó dolog ezeket a kérdéseket is fejben tartani:
- Amit ma ettem, az örömmel töltött el, vagy csak egészséges volt?
- Ettem a szememnek is? (Szép volt az étel?)
- Jóllaktam az ételeimmel?
- Megkaptam belőle, amire szükségem volt?
- Kellő időt fordítottam az ételkészítésre és az evésre? (Vagyis: nem túl keveset, de nem is túl sokat.)
Sokan, akik szeretnénk tudatosabb táplálkozásra váltani, időnként beleesünk a kényszeresség csapdájába. Nagyon szeretnénk megfelelni annak az étrendnek, amiben hiszünk, nagyon szeretnénk tökéletesen csinálni, mert erősen hisszük azt, hogy így elérhetjük a vágyott céljainkat az egészségünkkel és a testalkatunkkal kapcsolatban. Természetesen egy jó étrenddel rengeteget tudunk tenni az egészségünkért. Le tudunk fogyni, egészségesebbek lehetünk, sőt, sok krónikus betegség kockázatát is a minimumra csökkenthetjük. Ugyanakkor nem mindegy, hogy milyen áron valósítjuk meg a tökéletességet.
Az egyensúly a tányéromon számomra azt jelenti, hogy az ételeim nem csupán tápanyagforrások, de nem is csupán élvezeti szerek. Hogy az étkezés nem csupán tápanyagfelvétel, de nem is pótlék. Hogy az ételekben, az étkezésben megtalálom az örömöt, de az egészséget is. Ennek értelmében a számomra testileg-lelkileg-mentálisan egészséges életmód fenntartása nem biztos, hogy az általam legegészségesebbnek tartott ételek 100%-os fogyasztásával egyenlő. Sokkal inkább azzal, hogy jókat, finomakat, változatosan és eleget (nem túl sokat és nem túl keveset) eszem.
Egyensúly az aktivitásban
Kell az izomerő, kell a mobilitás, kell az állóképesség… de bizony, kell a pihenés is. A fitneszkultúra áldása és átka, hogy mindenki tudja, mit kellene csinálni, hogy fitt legyen. Vagy legalábbis mindenkinek van róla valamilyen elképzelése. Szerencsére már egyre többet lehet hallani arról, hogy a test sokoldalú edzése mennyire hasznos és egészséges. Ugyanakkor, ha az ülő életmódból szeretnél nagyobb aktivitásra váltani, ha amúgy is hajszoltak a mindennapjaid, ha időről időre elhatalmasodik rajtad a stressz, akkor nem kell, hogy az edzés kényszere is nyomást rakjon rád.
Ha szeretnél többet tudni a kiegyensúlyozott edzésről, akkor nézd meg ezt a blogbejegyzést!
Amennyiben rekreációs céllal sportolsz, a “fittségnek” igazából az a célja, hogy jobban érezd magad a bőrödben. Nincs az az edzésterv, amelynek követése fontosabb lenne annál, amire valóban szükséged van az adott pillanatban. Itt most nem arra biztatlak, hogy hagyd ki az edzést, ha nincs kedved hozzá! (A legjobb edzések a legmotiválatlanabb napokon születnek.) Inkább arra, hogy ne érezz lelkifurdalást, ha néha, hullafáradtan inkább a pihenést választod, ha néha a betervezett edzésterv helyett valami más mozgásformát választasz, amire nagyobb szükséged van.
Egyensúly a kapcsolódásban
Elgondolkodtál már azon, hogy túl soknak érezheted-e az emberek közelségét? Vagy épp ellenkezőleg: a hosszabb egyedülléttől magányosnak, elszigeteltnek tűnnek a napjaid? Néha úgy érezheted, túl nagy inger-áradat vesz körül, máskor meg azt, mintha semmi és senki sem kötne sehova, csak „lóg a levegőben” az életed.
Gyakran halljuk: az ember társas lény. De mit is jelent ez valójában? Nem csak annyit, hogy néha kimegyünk egy eseményre, vagy megírunk egy üzenetet. Kapcsolódunk önmagunkkal, más emberekkel, a természettel, sőt sokan még valami „nagyobbal” is — értékekkel, hitvilággal, kreatív törekvésekkel. Mindezek a kapcsolódások együtt formálják azt, akik vagyunk. És mindenki másképp igényli ezeket: valakinek mély beszélgetésekre van szüksége, másnak gyakori könnyed találkozásokra, másoknak pedig csendes önreflexióra. Ez a fajta „kapcsolódás-rendszer” nem statikus, hanem folyamatosan változik: egyik nap több közelségre van szükség, máskor visszahúzódsz, és ez mind rendben van.
Kapcsolatokon keresztül tudunk hatni egymásra: támogatunk, adunk, kapunk. Ez a „kapcsolódás adása-vétele” viszont nem automatikus mérőszám — itt is kell egy belső egyensúly. Ha csak adsz, előbb-utóbb elfáradsz. Ha mindig csak kapni próbálsz, egy idő után üresnek érezheted magad. Sokszor azért vonulunk el, nem azért mert nem szeretünk másokkal lenni, hanem mert azt érezzük, nem tudjuk jól csinálni — vagy mert félünk, hogy önzőnek tűnünk, ha időt szánunk magunkra.
Valójában az egészséges élet nem azt jelenti, hogy mindig „tökéletesen” kapcsolódsz. Az egész akkor teljes, amikor képes vagy egyensúlyba hozni azt, hogy adsz és azt, hogy kapsz — mind másokból, mind önmagadból. Ez az a pont, ahol a kapcsolódás nem teher, hanem erőforrás.
Mára már a tudomány is alátámasztja, hogy a társas kapcsolatok nem csak lelkileg tesznek jót — hangsúlyosan kapcsolódnak a testi egészséghez és a hosszabb élethez is. Több nagy áttekintő kutatás szerint a mennyiséget és minőséget is tekintve a társas kapcsolatok erősen befolyásolják azt, hogy mennyi ideig élünk és milyen jóllétet élünk meg az életünkben, és azok, akik kevesebb társas kapcsolattal rendelkeznek, nagyobb kockázatot viselnek a korai halálozásra is. A természetfelettiben való hit és a természettel való kapcsolódás egészségre, mentális egészségre gyakorolt pozitív hatása is egyre inkább tudományos evidencia.
One Response
Ahhoz, hogy egyensúlyban legyél,tudatosnak kell lenned. Az egyensúly nem jön létre magától szerintem.