Ezt tudnám folytatni! – Életmódváltó kihívás 1. nap

A kis lépések ereje

Miért nem harapunk nagyot? Csak két feladatot vállaltunk erre a 10 napra, vajon meglesz így is az eredménye? Hadd meséljek neked a kis lépések erejéről:

Mit tegyél ma önmagadért?

  • Kapcsolódj minél jobban a kihíváshoz, kötelezd el magad, merülj bele.
  • Fotózd le a kihívás szabálya alapján készült ételedet minden nap és tedd közzé a csoportban
  • Ha még nem tetted volna, töltsd le az SEGÉDLETET és a MEGFIGYELŐLAPOT, nyomtasd ki, és tedd feltűnő helyre, hogy szem előtt legyen.
  • Ha még nem vagy képben a teljes értékű növényi étrenddel, nem érted, miért pont ilyen a napi feladat, akkor ITT, ITT és ITT olvashatsz utána. (Ez persze opcionális.)

A mai mantrád:

A legkisebb lépéseid visznek a legmesszebbre.

Emlékeztetőül a kihívás két feladata:

Napi egy teljes értékű növényi főétkezés - ½ - nyers zöldségek és/vagy gyümölcsök ¼ - gabona vagy magas keményítőtartalmú zöldség ¼ - növényi fehérjeforrás
Tedd fel magadnak a kérdést: Éhes vagyok, vagy csak...?

Ha egyetlen dolgot vihetnél tovább ebből az üzenetből, mi lenne az? Írd meg hozzászólásban! ⬇️

3 hozzászólás

  1. Andi Szappanos szerint:

    Amikor Veled mondtam az talán jobb lenne hogy lépéseim 🙂

  2. Zsuzsa Juhász szerint:

    Lehet, hogy azt gondolod, hogy én, aki életmódtanácsadó vagyok, és aki felvettem ezt a videót, tök türelmes és soha nem érez késztetést valami drasztikus változtatásra. Hát… remélem, nem fogsz csalódni, ha azt mondom: jajj, dehogynem!
    Amikor egy munkásabb időszak után – amikor pl a kellő mozgásra nem tudtam figyelni – a mérleg 1-2 kilóval többet mutat, nekem is az első gondolatom az, hogy sürgősen csinálni kellene valamit.
    Talán az egyetlen különbség az, hogy már pontosan tudom – ismerem magam és ismerem a vonatkozó szakirodalmat -, hogy ha elkezdek koplalni, az nem fog működni hosszútávon. Lehet, hogy lemegy az az 1-2 kiló pár nap alatt, de a következő ilyen munkásabb időszakban meg visszajön, és ami a legrosszabb, hogy azt az időszakot ugyanúgy a munkába temetkezve fogom tölteni, nem törődve pl a testem mozgásigényével.
    Akkor mit csinálok? Nagyon egyszerű. Megbeszélem magammal, hogy “semmi hirtelen mozdulat”, és megpróbálom higgadtan levonni a következtetéseket. Nem valamilyen megszorító intézkedést vezetek be, hanem azon vagyok, hogy a “normálhoz” állítsam vissza magam. Lecsekkolom, hogy minden megvan-e. Reggeli-ebéd-vacsora rendben? Ha nassolok, akkor mit és mennyit? Ha a mozgás nincs meg, mit tudok csinálni, ami észszerű? Alszom eleget?
    És ha több minden is sántít, akkor nekiállok AZ EGYIKNEK.
    Te hogy csinálod?

Mit gondolsz? Írd le!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Csak szeretném, ha tudnád:

nem vagy egyedül!

Görgess lejjebb a hozzászólásokhoz és írd le a gondolataidat. 😊 ⬇️

 

This will close in 8 seconds