IR, ahogy még nem gondoltál rá
Képzeld el, hogy nagyon éhes vagy, de valaki lelakatolta a hűtődet. Tudod, hogy tele van finom, laktató ételekkel, ott van tőled pár centire. Borzasztóan éhes vagy, és tudod, ha nem sikerül kinyitni a hűtőt, a benne lévő élelmiszer előbb-utóbb megromlik, te pedig egyre gyengébb és erőtlenebb leszel.
Valami hasonló játszódik le a sejtjeid háza táján, ha inzulinrezisztens vagy. A sejtjeid éhesek, és egyszerűen nem tudnak hozzáférni a táplálékukhoz. Nekik szénhidrátra, cukorra lenne szükségük, hogy azt elégetve energiájuk legyen. Te be is viszed ezt a szénhidrátot, cukrot a szervezetedbe, de valami miatt ez nem jut el a sejtjeidhez. És ez a valami a túl sok, tömény – főképp állati – telített zsír. Ő az, aki “lelakatolja a hűtőt”, vagyis bezárja a sejtek azon receptorait, amelyeken keresztül az inzulin nevű hormon táplálékot tudna bejuttatni a sejtjeidbe. Mi történik ilyenkor? Egyre több felesleges cukor fog keringeni a véredben, ugyanakkor rengeteg inzulin is termelődik. De hiába a sok cukor, a sok inzulin, ha zárva az ajtó a sejtekhez. Paradox a helyzet, hiszen sok IR-es rengeteg energiát visz be a szervezetébe, mégis fáradt és nincs ereje mozogni. Hiszen az izomsejtjei is éheznek.
Az a gyilkos szénhidrát! 😈
Ebben a helyzetben sokan a szénhidrátot, a cukrot teszik felelőssé. „Miért kering szerencsétlen a véráramban? Semmi keresnivalója ott!” Vannak, akik az inzulint démonizálják, mondván, “ha inzulin van a testedben, meg fogsz hízni, az inzulin rossz”.
Nos, a szervezetünk úgy lett kitalálva, hogy az izomsejtjeink, agysejtjeink legtermészetesebb tápláléka a cukor. Az inzulin pedig az a vivőanyag, ami bejuttatja a cukrot a sejtekbe. Szóval mindkettőnek fontos és érthető szerepe van. A probléma a betolakodó, aki megakadályozza ezt a folyamatot.
Szénhidrátforrások?
Azokra, akiket IR-rel diagnosztizálnak, általában jellemző, hogy túl sok telített zsírt és emellett finomított szénhidrátot visznek be a szervezetükbe. A túl sok telített zsír alatt nem azt értem, hogy nagykanállal eszik a kacsazsírt. De gondolj csak a bő olajban sült krumplira, ami a tévhitekkel ellentétben nem elsősorban szénhidrátforrás. Több kalória van benne zsírból, mint szénhidrátból. (Ezt ki is számolhatod, a szénhidrát grammja 4 kalória, a zsír grammja 9.) De hasonlóan például a pizza sem egyértelműen szénhidrátforrás. A rajta lévő sonka, kolbász, szalámi, sajt iszonyú sok telített zsírt tartalmaz. Sőt, igazából már napi egyetlen tojásban is annyi telített zsír – és koleszterin – van, hogy hozzájárul az inzulinrezisztencia kialakulásához.
A glikémiás index nem elég
A glikémiás index egy olyan szám, ami megmondja, hogy egyes szénhidráttartalmú élelmiszerek mennyire emelik meg a vércukorszintet. Magas glikémiás indexű például a csoki, a cukrozott gabonapelyhek és cukros üdítők. Alacsony vagy közepes az összes zöldség, gyümölcs és rostos, feldolgozatlan növényi táplálék.
Azonban ahhoz, hogy egy ételnek helye van-e egy egészséges étrendben, nem csak a glikémiás index mondja meg. Az állati zsíroknak például nincs glikémiás indexe, mégis ők a felelősek elsősorban azért, hogy a glükóz nem jut el a szövetekhez, így magas lesz a vércukorszinted. És a glikémiás index azt sem mutatja meg, hogy sok gyümölcs – köztük a datolya – olyan magas antioxidánstartalommal rendelkezik, ami rendszeres fogyasztás esetén az éhomi vércukorszint csökkenését idézi elő.
Van olyan a fentiek közül, amit te másképp tudtál eddig? Írd meg kommentben!
Hamarosan jön a következő rész! 🙂
